Trianon gyásznapján, amely immáron hét éve a nemzeti összetartozás napjává vált idehaza, mindig nehéz felkelni. Június 4-én reggel mindig Juhász Gyula költeményének sorai csendülnek fel bennem: „Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig gondoljunk reá…”
Azonban ma hajnalban ismét olyasmi történt London szívében, amelyről igenis beszélni kell, és a megszólalásokban igenis ki kell emelni, hogy ezt a támadást tudatosan időzítették pont pünkösdnek a hajnalára, ezzel is megcsúfolva a Szentlélek eljövetelének ünnepét!
Lassan már nemcsak párhuzamos társadalmak alakulnak ki Nyugaton hanem párhuzamos világok is születnek Európán belül. Míg Csíksomlyón több százezer zarándok hallgatja áhítattal a Nyeregben az Úr igéjét, és lerója kegyeletét a Szűz Mária szobra előtt a templomban, és míg idehaza a miniszterelnökséget vezető miniszter Lázár János pátoszos beszédben kér igazságot lassan száz év elteltével a történelmi Magyarország közepén, a szarvasi szárazmalom mellett a gyalázatos trianoni, békésnek cseppet sem nevezhető szerződésért, addig London egyik kedvelt szórakozó negyedében hajnalban elszabadul a pokol!
A helyszíni beszámolók a legveszedelmesebb rémálmainkat idézhetik fel, mikor az éjszaka közepén menekülnünk kell az életünkért, miközben azt sem tudjuk felmérni, hogy a Gonosz keze mikor és milyen eszközzel ér el minket. De szerencsére az események tetőfokán mi felébredünk, és bár verejtékben úszhatunk, némi elmélkedés után visszaaludhatunk. Azonban Londonban a London Bridge és a Borough Market környékén történt vérfürdő történései nem egy hollywood-i mozi akciójelenetei voltak, hanem maga a szörnyű valóság.
Ahogy eljátszottam a gondolattal, hogy én mit tettem volna, hogyha a szemem előtt pörögnek le az események a furgon megjelenésétől kezdve a tömegbe történő belehajtáson át egészen az elkövetők késekkel való randalírozásáig, csak egy gondolat fogalmazódott meg bennem, meg kell tanulnom megvédeni magam és a környezetem. Sajnos pillanatnyilag itt tartunk, hogy azon kell gondolkoznunk, hogy milyen önvédelmi sportra iratkozzunk be, illetve milyen úton-módon tudjuk megszerezni a fegyverviselési engedélyt, mert lassan minden hétre jut egy tragédia.
A világ még fel sem ocsúdott a 22 halálos áldozatot követelő manchester-i tragédia után, ahol a legfiatalabb áldozat mindössze nyolcéves volt, máris itt az újabb sokk: pünkösd hajnalán ismét újabb ártatlanok hevertek holtan a forgalmas utcán Londonban! Európa vezetői részéről pedig zajlik a szokásos forgatókönyv, együttérzésüket fejezik ki az elhunytak családjainak, és mielőbbi felépülést kívánnak a sérülteknek. Az Iszlám Állam pedig üdvözi a gázolást és a késelést. Közben továbbra is megy a fejvakargatás a „mély európaiak” részéről, hogy mit is tegyenek a migránsok tömegével, hogy osszák őket szét Európában… A kettős mérce pedig dolgozik, mert az Európai Parlamentben Magyarországot hurcolják meg koholt vádak alapján. A pont az i-re pedig az, hogy London pakisztáni származású polgármestere szerint nem volt hiba mérsékelni egy fokkal a terrorfenyegetettség szintjét!
Nem kongatom inkább a világban zajló folyamatok miatt a vészharangot. Nem vizionálok újabb világégést. Inkább próbálok erre a fenekestül kifordult mindenségre úgy tekinteni, hogy talán ebből a fejetlenségből születik majd meg évek múlva egy szebb és békésebb Európa, Amerika és Közel-Kelet. De ahhoz, hogy mindez ne csak egy elérhetetlen álom maradjon, győzedelmeskednie kell a józanésznek valamint a rendnek. Ahogy annak idején Mózes rendet vágott a bálványimádók között mikor lejött a Sínai-hegyről, kezében a tízparancsolatot magába foglaló kőtáblákkal, napjainkban is szükség van olyan karizmatikus vezetőkre, akik szembe mernek menni az árral, és szabadulást hozhatnak a ferde és értéktelen eszmék zűrzavarából!
Képek forrása: sokszinuvidek.hu, Daily Record, Mirror
