Kérlek, ne kövezzetek meg, nem vagyok egy nagy templomba járó, de hiszek, és mélyen felháborít az, amit a nagy „felvilágosult” Nyugaton tapasztalok! Pünkösd hétfőjét követően Párizsban, a Notre Dame előtti téren tört ki riadalom, és sok százan rekedtek az ódon, robosztus épület falai között feltartott kézzel! De ez csak a jéghegy csúcsa! Ugyancsak francia földön újabban templomrombolási hullám is végigsöpör!
Tavaly nyáron majdhogynem patakokban folyt a vér Franciaországban. Nemzeti ünnepükön, Nizzában egy teherautó hajtott a tömegbe, a terrortámadásban 84-en vesztették életüket. Majd alig pár héttel a megrázó eset után egy katolikus pap lehelte ki a lelkét egy kis vidéki templomban, miután az Iszlám Állam katonái foglyul ejtették több apácával a reggeli mise közben. Mivel az idős, 84 esztendős pap nem adta könnyen magát, ezt a támadók megelégelték, és elvágták a torkát. Tettével az áldozat beírta magát a 21. századi mártírok könyvébe.
A Nyugat természetesen hozta a formáját. Sokszor nehéz eldönteni, hogy a sokk miatt nem tudják mi a helyes lépés ilyen rémálomba illő támadások után, vagy a liberalizmus már annyira agymosottá tette az ottani társadalmakat, hogy elkönyvelik ezeket a sorozatos sorscsapásokat a multikulturalizmussal együtt járó kórtünetként, és beletörődnek abba, hogy lassan, de fokozatosan rettegniük kell a saját hazájukban.
Kevesebb, mint egy hete még a londoni csapás utáni sokkban futattam eszmét, aztán pedig döbbenten hallgattam a híreket pár nap múlva, hogy mi zajlik a Notre Dame előtti téren, és annak falai között.
Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy nekem a Notre Dame épülete összefonódott a toronyőr szomorú történetével. A Disney által is vászonra vitt, alaposan kiszínezett históriában Quasimodo, a toronyőr Esmeralda, a cigánylány alélt testét a karjaiban tartva kiabálta, hogy „Menedék! Menedék!”
S valóban, az Úr háza azért épült, hogy menedéket nyújtson a híveknek. A szent falak között a betérők lelkileg töltekezhetnek, de a sorscsapások idején valóban a templomok és az egyház fiak nyújtottak fizikai védelmet is a rejtekhelyet és védelmet keresőknek, ha kellett az életük árán is! Elég csak a második világháború vége felé szolgálatot teljesítő Apor Vilmosra vagy Márton Áronra gondolni!
De Európa egyes szegleteiben úgy tűnik, most már valóban egy új időszámítás veszi kezdetét, ahol már a templomokban sem érezhetjük magunkat biztonságban, mert bármikor betévedhet egy katedrálisba egy olyan szélsőséges muszlim hívő, aki a szent a harc, a dzsihád nevében vérengzést rendezhet a keresztek tövében, a szentek szeme láttára!
Az meg a másik véglet mikor a rendőrök rángatják ki szabályosan a papokat és az apácákat a lebontásra ítélt kis templomokból, mert az áhítatos szolgák a több száz éves erődítmények oszlopaiba kapaszkodnak az utolsókig is, hogyha kell.
A templomrombolások, a keresztény értékek lábbal tiprása, a keresztek eltávolításának a terve mind egy-egy késdöfés Európa testébe! Az emberiség azt gondolta talán, hogy a 20. század viharai után nem jöhet már rosszabb. A koncentrációs táborok és a malenkij robot után a pokol bezárta a kapuit. De úgy tűnik nem így van!
Egy terrortámadásokkal tarkított, néma honfoglalás szemtanúi lehetünk, ahol az ellenség leginkább arctalan, és titokban, egyesek naivitást és emberségességét kihasználva építi fel a komoly hagyományokkal bíró államokban párhuzamos társadalmait. Az építkezés végén pedig ezek a társadalmak a meggyengült, erkölcsi talapzatukat elveszített országokat rövid idő alatt bekebelezhetik.
Ezért lebegjen hát örökké előttünk Robert Schumann, az Európai Unió atyjának mondása: „Európa vagy keresztény lesz vagy nem lesz!” A huszonnegyedik óra utolsó percei felé haladunk, vagy felébredünk, vagy rövid időn belül vallási és nemzeti hovatartozásunk miatt mi is üldözöttekké válhatunk! Ha lehet, fordítsuk meg gyorsan ezt a homokórát vagy törjük szét! Még talán akad néhány húzásunk!
Képek forrása: YouTube, nlc.hu
