A sértődött oligarcha és a szélsőjobboldal összeborulása
A politikai életet aktívan figyelő polgárok körében rendesen kiverte a biztosítékot a Jobbik fordulata. A nemrég gárdamellényben menetelő Vona Gábor ma már ott tart, hogy nem szavazza meg a kvótaellenes Alaptörvény-módosítást, cuki cicákkal fotózkodik és a pártját egy bosszúra szomjazó milliárdos oligarcha szeszélyeinek megfelelően irányítja. A Jobbik parlamenti frakciója ma már nem a szavazóit képviseli, hanem Simicska Lajos parlamenti szócsöveként funkcionál, sőt hamarosan már nemcsak baloldali összefogásról, hanem Jobbik-baloldal összefogásról is beszélhetünk. Minden emberben joggal vetődik fel a kérdés: hogy jutottunk idáig? Erre keresem a választ.
Az előző részben felvázoltam a cukiságkampány indulását, okait, illetve eddigi eredményeit, ahhoz viszont, hogy teljes képet kapjunk a Jobbik fordulatáról, beszélnünk kell Simicska Lajosról is. Simicska Lajos, aki a 2010-2014 közötti ciklusban közbeszerzések sorozatát nyerte el s gazdagodott meg belőlük, 2015 február 6-án „hadat üzent” Orbán Viktor miniszterelnöknek, méghozzá nyomdafestéket nem tűrő stílusban. A sajtó által csak G-napnak nevezett esemény új politikai helyzetet hozott. A Simicska-médiabirodalom (HírTV, Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió) vezetői sorra hagyták el az egyre dühösebb oligarchát, aki 180 fokos fordulatot követelt az érdekeltségébe tartozó médiumoktól.
Az arculat-és irányváltáson átesett HírTV-ben, (mely újabban a kiegyensúlyozott tájékoztatás fellegvárának szerepében tetszeleg) nem telik el úgy nap, hogy legalább egy jobbikos politikus meg ne jelenjen. Kálmán Olga, akiben sokan a sajtószabadság utolsó lovagját látják, szintén a HírTV csapatát erősíti és kedélyes, szinte baráti beszélgetéseket folytat a Jobbik cuki elnökével, az önmagát pedig polgárinak valló Magyar Nemzet a jobbik-közeli Iránytű Intézettel áll szerződéses viszonyban.
A bosszúszomjas oligarcha belátta, hogy a Fidesz-KDNP kormányt nem lehet dróton rángatni, az impotens balliberális pártok pedig egymással vetekednek, így teljes médiagépezetét a Jobbik szócsövévé tette, mondhatni „ukmukfuk, megvett egy egész pártot”.
Simicska és a Jobbik románcára további bizonyítékok is vannak, például Simicska Ádám a jobbikos Zsúrpubi.hu-nak adott interjújában nem elég, hogy kétharmados Jobbik győzelmet vizionált, de megcsonkítással is fenyegette a kormánypárti politikusokat, míg apja a HVG.hu megkeresésére kifejtette, hogy „minden szimpátiája a Jobbiké”. Ádám (aki egyébként teljesen magáévá tette édesapja finom modorát) ezután saját facebook profilján folytatta ámokfutását, ahol többek között a miniszterelnököt is megfenyegette.
Jól látható tehát, hogy a milliárdos oligarcha nem csupán tévét, rádiót, újságot ad parlamenti szócsövének, hanem személyes támogatásáról is biztosítja azt, sőt, a kampányidőszak közeledtével már az érdekeltségébe tartozó minden erőforrást a Jobbikra fordít, legutóbb például kedvezményes áron (értsd: szinte ingyen) adott plakáthelyeket a cukipárt plakátkampányára.
A Vona Gábor által erőltetett cukiságkampány során a párt nemcsak a lelkét vesztette el, hanem önállóságát is. Vona Simicska kezére játszotta a pártot, remélve, hogy az oligarcha pénzével hatalomra juthat, ám a választásokat nem Simicska Lajos, hanem a magyar emberek fogják eldönteni.
