A nagy nyári kánikula kellemes bódulatában úgy tűnhetett, már a terroristáknak sincs kedve semmi látványos akció elkövetéséhez. Holott szó sincs arról, hogy a biztonsági helyzet bármilyen szempontból javult volna Európában. Csupán azt nem merjük kimondani, hogy 2015. november 13-a óta a terror az életünk részévé vált és lassan két éve háború zajlik Európában.
A Bataclan vendégei elleni támadás, 2015. november 13-ának éjjele még sokkolóan ért mindenkit a kontinensen. Aztán jött néhány nagyobb volumenű, hasonló eset, amik még egy kicsit talán azokat is megrendítették, akik szerint a menekültek között nincsenek terroristák és önmagában az is maga a barna eső, ha arról beszélünk, vannak olyan társadalmi csoportok Európában, akik nem tudnak és nem is akarnak velünk együtt élni. Brüsszel mégiscsak az Unió központja, a városi repülőtéren és az egyik központi metróállomáson elkövetett robbantás mellett emiatt nem lehetett elmenni szó nélkül. A nizzai teherautós támadás brutalitását szintén nem lehetett mentegetni. Utána volt még egy berliniek közé hajtó teherautó, ami Advent idején csendet és főhajtást váltott ki, majd továbbléptünk. A Manchesterben felrobbantott gyerekek újra döbbenetet váltottak ki, mert az európai kultúrában a gyerekek gyilkolása még mindig egy olyan tett, ami erkölcsileg menthetetlen. Aztán minden ment tovább a maga útján, mintha ezek az események elszigetelt egyedi jelenségek lennének.
Szép lassan az életünk szerves részévé vált a terror, a háború. Európa nagyvárosaiban katonai őrjáratok váltották fel a rendőröket. Nem vált ki különösebb megütközést, ha a Champs-Élysées járőröző katonáira valaki csak úgy golyózáport zúdít. Ha Hamburgban egy bevásárlóközpont előtt egy férfi halomra késeli az elé kerülő embereket. Ha Franciaországban egy férfi szándékosan elgázol hat katonát. Igen. Ismerjük a választ: csak egy zavarodott elméjű szegény emberről van szó. Hát persze, még igaz is a védekezés. Hiszen hogyan is lehetne ép elméjű, aki robbanóövet köt magára, aki bombát akar csempészni egy kisváros nyári szabadtéri koncertjére, aki emberek közé gázol, majd késekkel támad az esetleges túlélőkre.
Barcelona és Cambrils tegnap este újabb bizonyságát adta annak, hogy az iszlamista terror nem ismer határokat és bárhol, bármikor, bárkire lecsaphat. Nem kell hozzá bevándorlók lakta külvárosi gettó, menekülttábor, hiszen az ellenség már a falakon belül van. Szabadon járkálhatnak Európa országaiban és ott csapnak le, ahol épp kedvük van. Mert gyűlölnek és megölnek bennünket.
Miközben a tengeren túl a progresszív értelmiség ostoba módon a polgárháború felé tereli az Egyesült Államokat, Európa egyre nagyobb bajban van. Nálunk ugyanis már háború van, amit nem merünk tudomásul venni.
Maderspach A.
