Gimnazista korom óta követem figyelemmel évről-évre az Eurovíziós Dalfesztivált. Nem egyszer csalódtam már benne hatalmasat, és hiába várom a csodát, hogy egy nap talán a zenei ízlés és a józan ész diadalmaskodik ebben a több évtizedes múltat maga mögött tudó versenynek csak jó indulattal nevezhető eseményen, nem akar ez a pillanat elérkezni.

Jó párszor megütköztem azon az évek során, hogy az indulók között milyen meredek fazonok akadtak. Azt hittem, hogy a horror maszkos finn Lordi vagy a 2007-ben ukrán színekben versenyző, az őrült idős hölgyként magát mórikáló komikus után nem ér nagyobb meglepetés. Aztán jött a keresztény, konzervatív Európa szemen köpése, a sógorok szakállas nője, Conchita Wurst. Már a név is beszédes volt, mivel a wurst virslit jelent, a conchita pedig egy spanyol szleng a hölgyek „bimbózó virágára”.
De szerencsére a Thomas Neuwirth, mert ez a becses neve az úriembernek, a három évvel ezelőtti győzelme és a személye körülötti felhajtás óta maszkulin vonásokat kezdett magán felfedezni, és bár még mindig hullámos fekete hajjal mutatkozik, egyre inkább hajaz egy félresikerült latin szeretőre, nemrégiben úgy fogalmazott Conchita-t kiöli lassan magából. Így is elmúlhat tehát a liberális világ dicsősége!

Sajnos azzal is évek óta tisztában vagyok, hogy ez a parádé nem a zenei tehetségek felvonultatásáról szól, és intenzíven átszövi a politika is. Azon már meg sem lepődök, hogyha mondjuk a szomszédos Románia állítólagos szakmai zsűrije a moldávoknak ítéli meg a maximális 12 pontot, és fordítva. Mi magyarok pedig a fejünkre is állhatunk, és küldhetünk ki aranytorkú énekest, akkor is csak a közönség jóvoltából tudjuk beverekedni magunkat az élmezőnybe.
Elég csak most megnézni Pápai Joci esetét. A tehetséges roma srác szívét-lelkét beletette a produkciójába, a saját sorsát énekelte meg anyanyelvén a színpadon, huszármentében, mégiscsak két ország szakmai zsűrije értékelte kimagaslóan hazánk fiának produkcióját. Pedig volt benne magyar virtus és művésziség jócskán. Mulán tánca és a hegedű sírása még inkább patetikussá tették az alig három perces előadást. S bár a dal magyarul csendült fel, belopta magát a nézők szívébe szerte Európában. A közönség pedig a nyolcadik helyig repítette a végtelenül szerény, érzelmes előadót stábjával együtt.

De érdemes kicsit szétnézni idehaza is, mert az Euróvzió hétvégéjén kapott szegény énekesünk hideget, meleget. A Dal döntőjét követően cseppet sem volt Majkától szimpatikus számomra, hogy ezer éves barátság ide vagy oda, de úgy örömködött Joci győzelmének hallatán, hogy megy a cigány Kijevbe… Sajnos a 21. század második évtizedének vége felé bandukolva is, a cigányozás még mindig pejoratív jelentést hordoz magában. (Akárcsak a zsidózás, de erről majd legközelebb fejtem ki egy írásban a véleményem.) Találó volt évekkel ezelőtt a plakát, hogy a cigányzene hungarikum, a cigányozás ne legyen az, sem a gyűlöletbeszéd.
Mindezt azért írom, mert bár nem sok kommentet olvastam, de az irigység és a rasszizmus egy némelyiket áthatotta. Erre örök érvényű mondás, hogy ne ítélj, hogy meg ne ítéljenek, és a lehetőség mindenki előtt nyitva áll ahhoz, hogy az álmait valóra váltsa, ahogy azt a nehéz, telepi sorból induló srác is tette, akinek, ahogy énekelte is, már négyévesen megszólította az Isten, és fegyverként gitárt adott a kezébe, amelyet azóta is sűrűn felkap sokak örömére.

Ennyi kis hazai kitérő után még röviden értékelném a kijevi versengés záróakkordját. A portugál csodabogár győzelme felett még mindig csodálkozva állok. A dal számomra a francia sanzonokat idézte, és Joci szerzeményéhez hasonlóan átszőtték az érzelmek, még sem durrant azonban akkorát, hogy egész Európát áhítatba ejtse. De ahogy az idei mottó is hirdette, ünnepelni kellett a sokszínűséget, no meg a másságot is, de jobb ezt a forró témát manapság nem bolygatni. A lényeg az, hogy jövőre Lisszabonba küldhetünk egy újabb reménységet, aki vélhetően ismét bejut a döntőbe, aztán kérdés, hogy a huszonhat országot felsorakoztató fináléban hol végez. Sajnos a győzelem egészen addig, amíg új alapokra nem helyezik a verseny menetét és szabályzatát, számunkra csak vízió marad!

Képek forrása: eurovisionworld.com