Gimnazista korom óta követem figyelemmel évről-évre az Eurovíziós Dalfesztivált. Nem egyszer csalódtam már benne hatalmasat, és hiába várom a csodát, hogy egy nap talán a zenei ízlés és a józan ész diadalmaskodik ebben a több évtizedes múltat maga mögött tudó versenynek csak jó indulattal nevezhető eseményen, nem akar ez a pillanat elérkezni.

Jó párszor megütköztem azon az évek során, hogy az indulók között milyen meredek fazonok akadtak. Azt hittem, hogy a horror maszkos finn Lordi vagy a 2007-ben ukrán színekben versenyző, az őrült idős hölgyként magát mórikáló komikus után nem ér nagyobb meglepetés. Aztán jött a keresztény, konzervatív Európa szemen köpése, a sógorok szakállas nője, Conchita Wurst. Már a név is beszédes volt, mivel a wurst virslit jelent, a conchita pedig egy spanyol szleng a hölgyek „bimbózó virágára”.
De szerencsére a Thomas Neuwirth, mert ez a becses neve az úriembernek, a három évvel ezelőtti győzelme és a személye körülötti felhajtás óta maszkulin vonásokat kezdett magán felfedezni, és bár még mindig hullámos fekete hajjal mutatkozik, egyre inkább hajaz egy félresikerült latin szeretőre, nemrégiben úgy fogalmazott Conchita-t kiöli lassan magából. Így is elmúlhat tehát a liberális világ dicsősége!

Sajnos azzal is évek óta tisztában vagyok, hogy ez a parádé nem a zenei tehetségek felvonultatásáról szól, és intenzíven átszövi a politika is. Azon már meg sem lepődök, hogyha mondjuk a szomszédos Románia állítólagos szakmai zsűrije a moldávoknak ítéli meg a maximális 12 pontot, és fordítva. Mi magyarok pedig a fejünkre is állhatunk, és küldhetünk ki aranytorkú énekest, akkor is csak a közönség jóvoltából tudjuk beverekedni magunkat az élmezőnybe.
Elég csak most megnézni Pápai Joci esetét. A tehetséges roma srác szívét-lelkét beletette a produkciójába, a saját sorsát énekelte meg anyanyelvén a színpadon, huszármentében, mégiscsak két ország szakmai zsűrije értékelte kimagaslóan hazánk fiának produkcióját. Pedig volt benne magyar virtus és művésziség jócskán. Mulán tánca és a hegedű sírása még inkább patetikussá tették az alig három perces előadást. S bár a dal magyarul csendült fel, belopta magát a nézők szívébe szerte Európában. A közönség pedig a nyolcadik helyig repítette a végtelenül szerény, érzelmes előadót stábjával együtt.

De érdemes kicsit szétnézni idehaza is, mert az Euróvzió hétvégéjén kapott szegény énekesünk hideget, meleget. A Dal döntőjét követően cseppet sem volt Majkától szimpatikus számomra, hogy ezer éves barátság ide vagy oda, de úgy örömködött Joci győzelmének hallatán, hogy megy a cigány Kijevbe… Sajnos a 21. század második évtizedének vége felé bandukolva is, a cigányozás még mindig pejoratív jelentést hordoz magában. (Akárcsak a zsidózás, de erről majd legközelebb fejtem ki egy írásban a véleményem.) Találó volt évekkel ezelőtt a plakát, hogy a cigányzene hungarikum, a cigányozás ne legyen az, sem a gyűlöletbeszéd.
Mindezt azért írom, mert bár nem sok kommentet olvastam, de az irigység és a rasszizmus egy némelyiket áthatotta. Erre örök érvényű mondás, hogy ne ítélj, hogy meg ne ítéljenek, és a lehetőség mindenki előtt nyitva áll ahhoz, hogy az álmait valóra váltsa, ahogy azt a nehéz, telepi sorból induló srác is tette, akinek, ahogy énekelte is, már négyévesen megszólította az Isten, és fegyverként gitárt adott a kezébe, amelyet azóta is sűrűn felkap sokak örömére.

Ennyi kis hazai kitérő után még röviden értékelném a kijevi versengés záróakkordját. A portugál csodabogár győzelme felett még mindig csodálkozva állok. A dal számomra a francia sanzonokat idézte, és Joci szerzeményéhez hasonlóan átszőtték az érzelmek, még sem durrant azonban akkorát, hogy egész Európát áhítatba ejtse. De ahogy az idei mottó is hirdette, ünnepelni kellett a sokszínűséget, no meg a másságot is, de jobb ezt a forró témát manapság nem bolygatni. A lényeg az, hogy jövőre Lisszabonba küldhetünk egy újabb reménységet, aki vélhetően ismét bejut a döntőbe, aztán kérdés, hogy a huszonhat országot felsorakoztató fináléban hol végez. Sajnos a győzelem egészen addig, amíg új alapokra nem helyezik a verseny menetét és szabályzatát, számunkra csak vízió marad!

Képek forrása: eurovisionworld.com

Avagy a keresztény kinyilatkoztatáson alapuló világnézetem akadály az egyenjogúsági forradalomnak beállított ún. genderideológia globális térhódításának. Ami a társadalom átalakulásának egyik velejárója vagy éppen a motorja. A magukat liberálisnak valló polgártársaink még nem tudtak megegyezni ebben a kérdésben. Az viszont nem kérdés számukra, hogy a nyugati civilizáció bibliai világképen alapuló jogrendje felett már lejárt az idő. Itt van valami új, ez a gender-mozgalom. Az lehetsz aki, vagy éppenséggel ami akarsz, ma még ötvenvalahány identitásból választhatsz, de holnap már ki tudja, lehet ennek a duplájából.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a társadalmi nemiség megválaszthatóságáért folytatott küzdelem merőben újkeletű. Miközben a történelmet kis túlzással végig kísérték az ehhez hasonló mozgalmak, több-kevesebb sikerrel. Emellett hajlamosak vagyunk elfelejteni azt is, hogy mi mindent köszönhetünk a kereszténységnek. Azon eszmék, illetve intézmények kialakulásában letagadhatatlan szerepet vállalt a keresztény világ, amelyekre oly büszke a nyugati ember, úgymint szabadság, emberi jogok, nők egyenjogúsága, kórházak, osztott oktatási rendszer stb..

A május végi Családok Világkongresszusát, homofóbok világtalálkozójának beharangozó liberális és persze független médiumok hozzáállását elkeserítőnek mondanám, pedig az a főárammal úszva szolidárisnak, sőt trendinek tűnhet. Kis túlzással, ugyanis mindenhonnan a gender térhódítását tapasztalhatjuk. A gyermekeknek szóló mesefilmektől a ruhadivaton át, a mosdóhasználati vitákon keresztül, egészen a politikai programalkotásokig.

Ezzel szemben a társadalom alapvető egységeit, a családokat népszerűsítő programsorozatot tartanak Budapesten, méghozzá a kormány támogatásával. A Családok XI. Világkongresszusa mellett, megrendezésre kerül a Budapesti Demográfiai Fórum 2., a II. Európai Életvédő Fórum és egy Családi Fesztivál is.  Beszédet mond többek között Orbán Viktor miniszterelnök, Balog Zoltán miniszter, Novák Katalin államtitkár.

Ne csodálkozzunk tehát, hogy sivalkodás söpör végig a hazai liberális világban és megindul a homofób bélyegragasztás. A pride-ot elutasítók már megszokhatták a homofób, fasiszta, náci jelzőket, most pedig a hagyományos családmodell mellett kiállók kaphatnak hasonlókat. A következők azok a fiatalok lesznek, akik gyermekeket szeretnének vállalni?

A nyugati világ demográfiai adatait elnézve, pedig nem állunk túl fényesen. Nem csak, hogy válságban van a hagyományos családmodell, hanem megakarják változtatni, csakúgy, mint a házasság intézményét is. Megakarják hazudtolni a biológia nemeket, szerepeket és ehhez megannyi vezető politikus adja a nevét, népszerűségi-indexének növelését remélve. Viszont az a nemzet ahol nem kötnek házasságot és nem vállalnak gyermekeket nem nézhet reményteljes jövő elé. A napokban jelent meg egy érdekes kimutatás ezzel kapcsolatosan Európa legfontosabb vezetőiről, akik nem vállaltak gyermeket különböző okok miatt. Ezt is érdemes figyelembe venni, amikor a politikai vezetők  programjait vizsgáljuk.

Kép: https://www.budapestfamilysummit.com/hu/

Kultúránként ez nagyon eltérő, és ezt Európa azon részein érzik talán egyre inkább, ahol trendi a „multikulti”, és rejtett munkaerőt látnak azokban a sokszor agresszív, tanulatlan, beilleszkedni cseppet sem akaró tömegben, akik tavaly késő tavasz óta áramlanak az öreg kontinensre. Most lehet, hogy egy ideje csend van, de ez inkább a vihar előtti csend, mintsem a boldog, békeidők előfutára.

Sokáig próbáltam higgadtan gondolkozni a migránsügyről, az érzelmeim belekeverése nélkül, tényekre támaszkodva érvelni a kötelező betelepítési kvóta ellen. Január elsejéig sikerült. Aztán a kölni esetkor elöntött a méreg. Szemben a liberális, feminista nőtársaimmal, akik az ünnepek előtt kígyót-békát kiabáltak Ákosra és Kövér Lászlóra, én többször és több platformon is kifejeztem együttérzésem német és más nyugat-európai országokban élő bántalmazott, kifosztott, de legfőképpen megalázott és meggyalázott fiatal lányokkal, nőkkel, akik szilveszter éjjelén csak jó hangulatban szerették volna búcsúztatni a 2015-ös esztendőt. Helyette az „új európaiak” valóságos rémálommá tették azt sokuk számára.

Mert nekik mindent lehet! Mert a próféta is boldog attól, hogy a gyaurok leányait gyalázzák! A sajátos, cseppet sem 21. századi törvénykönyvük, a saria szerint az európai, keresztény ember másodrendű, igába hajtható, asszonyai, leányai rabszolgasorba taszíthatóak, játékszerként használhatóak.
Nos, kedves migráns barátaim, tudjátok, erre mit mondok: érvényesítsétek csak a Közel-Keleten ezt a barbár jogrendet! Az 1951-es genfi egyezmény is kimondja, hogy az, aki menekültként vagy bevándorlóként belép egy ország területére, az köteles annak a jogszabályait betartani, mert ellenkező esetben szankciónálható! Mutogathatjátok a néha mulya rendőröknek nyugaton a papírjaitokat, miközben Merkel asszonyra hivatkoztok, de jobb, ha tudjátok, van annak a pohárnak pereme! Ha nem jól viselkedtek, és továbbra sem mutattok hajlandóságot a beilleszkedésre, valamint a jogkövető magatartásra, akkor nem a rend éber őreivel, hanem a jó érzésű, életerős európai férfiakkal, sőt lehet még nőkkel is szemben találjátok magatokat, és nem biztos, hogy baráti ölelésben fogtok részesülni!

Hölgyeim, Ti, akik felháborodtatok azon, hogy két konzervatív csóka mit turkál a méhetekben, örüljetek, hogy ők teszik és csak szavakkal! Gondoljatok bele, ha ez a kormány nem tett volna olyan védelmi intézkedéseket, mint a kerítés vagy a határátlépés megszigorítása, akkor mi sem léphetnénk ilyen nyugodtan az utcára, mint tesszük!
Lehet, hogy tranzitország vagyunk, és sok gazdasági bevándorlónak esze ágában sincs itt maradni, de ahogy a mentalitásukat elnézem, pár nap itt tartózkodással is tudnának ők kis felfordulást okozni!
Jah, és hogy ti kormányváltásig nem szültök! Úgy tűnik, nektek a kormány egész karja kellene, de leginkább az, hogy végre lehulljon rólatok a szemellenző! Hallottatok már a CSOK-ról, első házasoknak és a több gyerek után járó adókedvezményekről vagy a GYED extráról? Gyurcsány vagy Bajnai idején voltak hasonló kezdeményezések!? Nem dereng!? Nekem sem!
S el kell keserítselek benneteket, a következő országgyűlési választásokig két év van, és nem hinném, hogy a Jobbik és a baloldal puszipajtássá válna egy óriáskoalíció kedvéért. Szóval, ha továbbra is tartjátok magatok az elképzelésetekhez, lehet a biológiai órátok fog bennetek fejbe vágni, és az fájdalmasabb lesz a cicaharcotoknál!